Boszorkánynyelvek

Részletek: Találatok: 809

A középkorban ezreket öltek meg boszorkányság vádja miatt, azonban sokuk mégis nyíltan, félelem nélkül elismerte, hogy rendszeresen gyakorolja mágikus hatalmát. A boszorkányságot vallásnak tekintették, ezért vált a kereszténység ellenségévé.

De legalábbis a mágia, annak szertartásos és rituális változata csak egyszerű gyakorlatnak számított, és mint ilyen jelentéktelen volt az egyház szemében. Főként azért, mert hódolói jórészt az egyház táborából került ki. Ilyen volt II. Szilveszter pápa, III. Leó Pápa. Minden mágus magányosan dolgozott, és féltékenyen őrizte hatalmának titkait. Sajnos mágus, mágus ellen is hadat viselt, ami a mai korra is jellemző. Titkos ABC-ket alkalmaztak, hogy a kíváncsiskodóktól megvédjék féltett jegyzeteiket. Mára már sok titkos ABC megfejtettek, és nemcsak boszorkányok, de más okkult tudományokat űzők is használják ezeket.

Néhányan a titkolózás miatt használják, de többségük azért, mert bizonyos tárgyakat hatalommal ruházhatnak fel, ha a megfelelő szavakat írják rá. A varázslók a fent ismertetett módszer segítségével, hatalommal ruházták fel minden mágikus eszközüket, mint a kardot, az athamét stb. A rúna szó misztériumot, titkot jelent az óangolban és a rokon nyelveken. A rúnákat nem egyszerűen gondolatközlésre használták. A legkorábbi germán szóhasználat tanúsága szerint jós és rituális szertartások esetén alkalmazták őket. Feltehetőleg több változatuk jött létre, mint bármelyik más ABC-nek. Három fő ágra oszlanak: germánra, skandinávra és az angolszászra. A germán alapvetően 24 különböző jelet tartalmaz, bár különböző területeken további változatokat találunk. A germán rúnákat futharknak nevezzük, a szó az első hat jel egybeolvasásával keletkezett. A skandináv ABC-ben 16 jelet különböztetünk meg, amelyiknek ismét számtalan variációja létezett. Az angolszász jelei 28 és 32 között van. A kilencedik században Northumbriában mindhárom jelből álló rúnaábécét is találtak.

Az angolszász rúnákat futhorcnak hívják. Boszorkány nyelvnek számít még az Ogam Bethluisnion ( a kelták és papjaik használták), a thébai kézírás ( a Garderiánus boszorkányok használták), az angyali (csak a szertartásrend mágusai ismerték), a Malachim (a mágusok nyelvének is hívták) és a pikt írás ( skót boszorkányok használták). John Dee - I. Erzsébet királynő asztrológusa- és Edward Kelly voltak azok a mágusok, akik először ismerték meg az Énochinak nevezett mágikus nyelvet. Dee jól képzett mágus volt, Kelly pedig tisztánlátó. Evokációkat végeztek, angyali lényekkel léptek kapcsolatba, akik megtanították őket erre a nyelvre. Ezt a nyelvet feltételezhetően mágikus célokra használták az ősidőkben, de idővel sajnos elveszett. Az angyalok táblázatokat mutattak Kellynek, melyeket azután Dee lejegyzett. Miként erre az angyalok rámutattak ezek a táblázatok az Énochi Világegyetem mágikus lényeinek neveit tartalmazták, betűről betűre és visszafelé. Az énochi nyelv annyira erőteljes, hogy egy név visszafelé betűzése biztosította, hogy a lények, hogy a lények egyike sem jelenhetett meg kéretlenül.